Awake 1994

Nekem is a Kevin Moore-s érából ez talán a kedvenc album, vagy nem is tudom, de sztem többet hallgattam mint az Images & Words-t vagy a WDADU-t. Legalábbis az utóbbi időben biztosan. Valahogy ez az album nagyon megfogott. Már az első szám, a 6:00 is, de aztán a következő hármas: Caught in a Web-Innocence Faded-Erotomania trió ami egyszerűen frenetikus.  Az Erotomania ugye a Mind Beside Itself suite része, a másik két tagja viszont, a Voices és a The Silent Man annyira nem nyerte el tetszésem. Meghallgatom őket, de valahogy nem a szívemcsücskei. Persze jó számok nagyon, de van, hogy valami egyszerűen megmagyarázhatatlanul nem nyeri az ember tetszését. Próbáltam velük megbarátkozni, de valahogy nem éreztem azt a kényszert ennél a két számnál, mint mondjuk a Lie-nál, Erotomania-nál vagy a Space-Dye Vest-nél, hogy na hallgassuk meg még egyszer. Tovább nem is kívánom ragozni, mert felesleges. A koncerten az Arénában viszont a Caught in a Web és az Erotomania akkorát szólt, hogy “ultradurvajézuskrisztus” volt. De nagyon. Főleg az Erotomania. Pazarul adták elő, Rudess is sztem tök jó benne, és hát persze a közönség meg adta alá a “bulit”. Felejthetetlen.

A The Mirror-Lie páros pedig az előbb mondott trió után a lemezen, ami egyszereűn, áááá, nem is tudom szavakkal kifejezni. Nem akarom azt mondani megint hogy a nagybetűs zene, mert az már túl klisés lenne (pedig az… ). Épp ezért mondom, azt amit az ember sokszor szokott mondani (legtöbbször sztem a Szerelmének), hogy “nem érez ki érez szavakkal mondhatót” by Vörösmarty.  A Mirror ugye Portnoy alkoholizmusáról szól, sokan ezt tarják a 12 Step Suite prológjának. Én ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, biztos így van, az biztos hogy marha jó szám, főleg ahogy a Lie-al egybe van kötve, és ahogy ezt sokszor koncerten is együtt játsszák. Sajnos én még élőben nem hallottam egyiket sem, se egybe, se külön. Majd egyszer talán. A Lifting Shadows Off a Dream szintén egy könnyedebb hangzású szám, nem az a zúzós metál van benne, mint mondjuk a Mirrorban. Eleinte nem kedveltem annyira, de már megbarátkoztunk, szívesen meghallgatom bármikor. Hasonló a Scarred is.  Régóta szeretem már az Awake-t, de ezt speciel (igen hülye vagyok tudom) de skippeltem. Fura volt nekem. Aztán kijött a Chaos in Motion 2007-2008 DVD és ha mér megvettem kőkemény 8000 Ft-ért, úgy voltam vele, hogy egy számot sem hagyok ki (hazudok: Rudess szólóját kihagytam. Illetve elkezdtem megnézni, de skippeltem. Reméltem, hogy egy olyan fantasztikus szólót nyom majd, mint a Budokanon, mert az télleg fergeteges, de ez a “csak nyomom a billentyűt össze-vissza” dolog nem jött be… sorry Rudi bá’) és akkor világosodtam meg… Mint már mással kapcsolatban oly sokszor, tudom… Szal hogy egy nagyon jó kis szám ez. Lehet, hogy nem első hallgatásra fülbe mászós, ez tuti, de idővel, ha megszokja az ember az ilyen zenét, már tudja értékelni.

ÉS végül, külön bekezdésben beszélnék a Space-Dye Vest-ről, ami az első pillanattól fogva megfogott, de nagyon. Egyrészt hihetetlen érzelmeket tartalmaz maga zene, csak ha a zenét, hát még a szövegét, ha valamennyire értjük is… Itt, Spanyo blogjában található egy fordítás, érdemes elolvasni. Kicsit depis szám, ha csak hallgatja is az ember, meg ahogy LaBrie is énekel benne. Több szempontból is és több szempontból is a “vég”-hez kapcsolódik, nem a halálhoz, hanem, hogy valami véget ér. A szöveg alapján ugye szerelem. De a másik szempontból pedig az, hogy Moore otthagyta a DT-t. Igen, ő ment el. És ez mintha egy szakasz lezárása is lenne egyben, egy búcsú dal, amiben még megmutatta a világnak, hogy milyen faja zenéket tud írni (bár később is bizonyította az OSI keretében. Annak ellenére mondom ezt, hogy különösebben nem vagyok oda Moore-ért, sőt, és egy igen fura, konok, önelégült embernek tartom, aki kb. senkivel nem tud együttműködni. Nem hiába hagyta ott a Dream Theater-t ő maga, és nem hiába mondta később Porti az egyik OSI album felvétele után, hogy azért hagyta ott végül a felénél a felvételt, mert Moore-al nem nagyon egyeztek. Ezenkívül a Reunite koncertre való felkérést sem fogadta, egyedül ő nem a régi DT tagok közül, ezt egy igen ellenszenves viselkedésnek tartom). Mintha azt mondta volna “na nesztek emberek, DT-sek, mindenki, itt van utoljára, íme, ilyeneket tudok írni”. Mert mondom ez a szám… Hidegrázós. Szó szerint. Én valahányszor hallgatom lúdbőrözni kezd a karom. Emellett pedig ahogy fel is van építve… Beindul egy zongorával, majd folyamatosan kiteljesedik, végül pedig leépül, és ismét marad egy szál zongora a legvégén. ZENE, fantasztikus alkotás, csak felsőfokon és szuperlatívuszokban lehet beszélni róla.  Csodálatos zárása egy albumnak és egy érának. Köszönjük!

Kép forrás: Wikipedia

Setlist és további információk az albumról: http://en.wikipedia.org/wiki/Awake_%28Dream_Theater_album%29

Images and Words - 1992

Sokan a legeslegjobb Dream Theater album tartják, főként az ős-DT rajongók, akik akkoriban ismerték meg a zenekart, amikor ez az album kijött. Valljuk, télleg nagyon alkottak a srácok ezzel az albummal, amiben akkoriban nagy szerepe volt még Kevin Moore-nak is. Tény és való az is, hogy a DT ezzel az albummal robbant be igazán a köztudatba és ez hozta meg nekik a sikert, igaz immár nem Charlie Dominicivel a mikrofonnál. 1991-től a mai napig ugynis mint az ismeretes, az énekesi posztot (Kevin) James LaBrie tölti be.

Visszatérve az albumhoz: nekem is a kedvenceim közé tartozik(bár igazából nincs olyan Dream album amit nem szeretnék… legfelejbb olyan van amit kevesebbet hallgatok, így kevésbé is kedvelek, mint pl. a Systematic Chaos), de nem úgy beszélek róla, mint az ős-DT-sek, mert nekem ez a “Biblia”. Hatalmas album ez is, nekem a szívemhez a Scenes, vagy a ToT, Awake mégis közelebb áll valahogy. De mint írtam, egyszerűen képtelen vagyok sorrendet felállítani az albumok között, így nem is teszem.  Az albumot mint írtam a sokan a legjobb DT-lemeznek tartják, azonban ez szerintem ugyanúgy fel van fújva, mint az, hogy manapság milyen szar a DT. A fórumokon egyesek kb azt bírják felhozni, hogy “bezzeg az I&W”. Rendben, oké, ezt egyszer-kétszer-háromszor fel is lehet hozni, mert van miért. Kitűnő album, télleg a legjobbak közé tartozik prog-rock szinten is, de valljuk: változika  világ, változnak a zenészek. Lehet, hogy nem pont ugyanolyan albumokat kreál ez a banda sem, mint 92-ben, de mi ebben a baj? Elvégre egy-egy író sem ugyanolyan verseket írt állandónak. Vegyük csak Adyt: neki is volt szerelmes, istenes, korszaka… Szintén fel van fújva a “bezzeg Kevin Moore…” dolog Rudessal szemben. Ők két külön ember, két külön stílus, más zenét hoztk a zenekar életébe, mint ahogyan Sherinian is… Felesleges őket hasonlítgatni.  Míg Moore a melankolikusabb-érzelmesebb stílust képviseli, addig a Rudess a technikavillogtatós, gyors szólósat, és ennyi. Innentől kezdve hibáa akarnak a régi rajongók I&W lemezt várni a mostani DT-től, nem fognak kapni, ezt előre megsúgom. (Zárójelben még ennyit tennék hozzá: ha ma a DT olyan stílusú lemezeket készítene, és mondjuk totál olyan színvonalút is, mint az Images, az sem felelne meg. Miért? Mert akkor az jönne, hogy “ők csak ilyet tudnak”, “ez unalmas”. Igen. Mert ma sikk utálni a Dream Theater-t és ez sztem undorító dolog. Főként egyes nagyképű magyar  zenészeknek akik szerintük nagyon értenek a dologhoz, és akik szerint minden amit a DT ma csinál az sz@r. Ráadásul az ilyen zenészek szerint náluk jobb muzsikus nincsen eme nagy földkeregségen, és Portnoy meg Myung egy képzetlen barom. Ugyanmár… Jó, én nem vagyok zenész, zenélek amatőr szinten (harsona), de most azért mert nem végezték el a Berklee-t, ne mondjuk már hogy szar zenészek… Csak mert több lemezt adnak el és híresebbek mint “én” (természetesen nem magamra gondolokra, de azt hiszem mindenki érti…).

A szémokra térve: Pull Me Under. Nem kell bemutatni, mindenki ismeri kb, még az is, aki egy picike kapcsolatba kerül a zenekarral. Általában ez az a szám, amit mindenki megismer a zenekartól, ez volt az első nagy slágerük, videoklippel, és valljuk be, ez a szám talán tényleg a legjobb számuk ilyen “sláger” szempontból. Meg amúgy is. Én bármikor képes vagyok meghallgatni, de sztem ezzel minden Dream rajongó így van. Könnyen énekelhetp szöveg, jó dallam, ennyi. Sokak számára tudnám ajánlani, főleg akik ilyen Lady Gaga-t, meg Josh&Juttát, Barbie (jézusom, én ilyenek is sismerek, ilyenkor kezdek megilyedni… :-S) és hasonló zenének nevezett  sz@rokat hallgatnak, hogy hallgassák ezt meg, mert az a nagybetűs ZENE.
Az Another Day-ért én nem nagyon rajongok, lassú szám is, mindegy, nem ragozom, nem jött be, kész, punktum. Amúgy szép szám, ettől függetlenül, és ha az I&W-t hallgatom egyben, meghallgatom ezt is. Egyébként ez az egyetlen szám, ami nekem valahogy kilóg a többi közül erről az albumról, és az egyedüli, amit nem kedvelek.
Take The Time: nagyszerű szám, jól éeneklhető, ezt sem ragoznám túl, csak annyit, hogy imádom. Sokszor a hideg is kiráz, amikor belegondolok, hogy 2007-ben a PeCsába egyszerre ordította asszem kb 6000(?) ember, hogy “Téééééééjk dööö tááááájm…” Fantasztikus érzés volt. Főleg azt szeretem, mikor Portnoy énekli az első verzét… Ráadásul sztem az sem piskóta, amilyen szólóval Petrucci és Rudess ki tudja cifrázni…
A Surrounded tipikus Moore féle, régi DT, ezt is nagyon szeretem, bár a 2007-es verziója, illetve az a bevezetés nem nyerte el a tetszésem… Az nekem sem tetszett Rudesstól. De amúgy jó szám.  Sztem olyan tipikus rádiószám is lehetne: dallamos, éeneklhető is, raádásul csak 5:30 hosszú.
A Metropolis pt.1: Miracle and the Sleeper szám hasonló a Pull Me Underhöz: egy örök gyönyör. Én speciel ezt is nagyo szeretem (jó tudom, melyiket nem??? ) De valahogy olyan sajátságos stílusa van a többihez számhoz képest ezen az albumom. Ez persze adódhat abból is, hogy ezt még a Dominicis időkben megírták… Ez is olyan hidegkirázós, főleg a Score-os változatban.
Az Under a Glass Moon nálam nagyon sokáig kakukktojás volt (mint ahogy a Learning To Live is, de erről majd később). Valahogy nem jött be, sztem egyszerűen még zeneileg nem nőttem fel hozzá. Aztán valahogy a tavalyi év folyamán egyszer néztem a Score DVD-t néztem, és rájöttem, hogy “basszus, hát ez állat, ezt nem szerettem eddig? Hülye Joci…”. Na igen. Aki a ToT-tal kezdi, tudom… De már nagyon jóbarátok lettünk. Bár még az énektéma egy picit ma is fura.
Wait for Sleep: ez sem kedvenc, de aranyos kis szám, és nagyon jól szól, mármint a hangzása olyan, nem is tudom… Mind1, elmondja a szám helyettem amit kell.
És végül a Learning To Live: na ezzel a számmal úgy voltam, mint az Under a Glass Moon-nal, vagy a Fallinggal, WDADU-val: eleinte nagyon nem szerettem nem tudtam megérteni mit szeretnek rajta mások. Aztán valahogy ezzel is megvilágosodtam egyszer… Nem tudom már mikor, de azóta… Egyre többször veszem észre, hogy ezt hallgatom az mp3-lejátszómon, otthon, vagy a telefono a kocsiban (mivel sajna cd lejátszó nincs benne…). Eszméletlen szám, van ugyanolyan jó mint a Pull Me Under. Lehet hogy nem sláger, de nem érdekes. Hihetlen nagy ZENE ez is. Ezt is megtudnám mutatni azoknak akik… És főként a végével nem tudok betelni ennek a számnak. Úgy 7:00-tól. Az az utolsó 4 és fél perc maga a menny. Egyszer a Liquid Tensin Experiment When the Water Breaks című számára mondta egyik ismerős, hogy az “16 perc tömény orgazmus”, na itt ez a 4 és fél perc az.  Nagyszerű zárótételnek. Mert nem az marad meg az emberben hallgatás után, hogy “na ez sem egy rossz album, majd valamikor előszedjük…” hanem az, hogy “azt a mindenit, ez igen, kezdjük el előlről hallgatni.”

Zárásnak csupán annyit mondanák eme klasszikushoz: lehet hogy ezen írásom eleje és második része némi ellentmondásban van egymással, mivel az elején azt mondtam fel van fújva ez a lemez, a második felében pedig én is istenítem. De nem azt akartam ezzel elérni, hogy az albumot szidjam, vagy ilyesmi. Inkább a rajongók hülyeségére próbáltam meg felhívni a figyelmet.

Képek és setlist forrás: Wikipedia

James LaBrie – ének
Kevin Moore – billentyű
John Myung – basszusgitár
John Petrucci  – gitár
Mike Portnoy – dob és percussion

1. Pull Me Under (Images: Dream Theater, Words: Kevin Moore) – 8:11
2. Another Day (Images: Dream Theater, Words: John Petrucci) – 4:24
3. Take the Time (Images and Words: Dream Theater) – 8:21
4. Surrounded (Images: Dream Theater, Words: Moore) – 5:30
5. Metropolis pt. 1 – The Miracle and the Sleeper (Images: Dream Theater, Words: Petrucci) – 9:32
6. Under a Glass Moon (Images: Dream Theater, Words: Petrucci) – 7:04
7. Wait for Sleep (Images and Words: Moore) – 2:32
8. Learning To Live (Images: Dream Theater, Words: John Myung) – 11:31

Természetesen az első albummal, az 1989. március 6-án megjelent  When Dream and Day Unite-al

When Dream and Day Unite

kezdem a sorozatot.  Ez az album nekem eleinte, amikor megimsertem a Dream Theater, egész pontosan 2005. december 22-én, kicsit idegen volt számomra. Ennek egyik oka volt, hogy amikor Huli barátom megmutatta és odaadta a DT-t az albumok nagyrészét egy cd-n, ez és a 6DOIT nem fért rá. Így később is ismertem meg. Ezenkívül Huli úgy mutatta meg nekem a DT, hogy elbasszerozta a Stream of Consciousness-t, így nem hiába, hogy a mai napig az az egyik kedvenc számom a zenekartól. Az ismerkedés is nekem a Train of Thought-tal kezdődött (most szidhatnak az ős-DT-sek).

Aztán mikor megkaptam a WDADU-t, akkor sem vált rögtön a legjobb “pajtássá”. Valahogy idegen volt számomra. Igen, mivel a ToT-tal kezdtem, így az igazi prog-rock DT-t sem ismertem még meg (Images and Wors, Awake). De aztán vhogy eljött az a pont, amikor megkedveltem az albumot. Nem azt mondom, hogy a kedvenc Dream albumom, mert attól azért messze van, de a “szeretem” kategóriába tartozik. Sokan szidják Dominicit, de sztem hibátlan. Ehhez az az igazi, engem a 70-es, 80-as évek prog-metaljára-rockjára emlékeztető albumhoz, számokhoz szetm sokkal jobban illik a hangja, mint LaBrie-nek.  Hogy ezt honann tudom? Meg kell hallgatni a When Dream and Day Reunite Offical Bootleget.  Hát, nincs bajom LaBire-vel amúgy, de ezek egyértleműen Dominicinek fekszenek jobban (mármint, az 1989-es Dominicinek, mert ha vki meghallgatja a 2007-2008-ban Dominici által kiadott lemezeket, az O3 Trilogy Part II-III-st egy jóval mélyebb, de szintén élvezetes hangú Dominicit hall már.)

Az album dalai közül nekem a The Killing Hand, az Ytse Jam és az Afterlife kimondott kedvenc, de a többit is szerresük, mint már mondtam. Igazából mint minden zenekarnál (Lsd. LGT) ez az első album még amolyan kísérletező album, vagy ahogy az irodalomban íróknál-költőknél szokták mondani, “az út és hangkeresés korszaka”.  Amit sajnálok, hogy erről albumról lemaradt az “Another Won” című szerzemény, na persze nem ebben a belinkelt formájában. Ha valaki tudja, hallgassa meg a Score-on, pompás szerzemény, ütősen szól nagyon, de sajnos a TeCsőn nem találtam azt a verziót. Egyik ismerősöm mondta, hogy banyeg 18-20 évesen ilyen számot írni… Na ja. Tudtak a srácok és sztem még tudnak is (mások nyilván nem osztják a véleményem). Szívem szerint még a To Live Forevert is ráraktam volna, bár alapvetően az ilyen lassabb-lightosabb zenéért nem rajongok, legyen szó akármilyen stílusról. Összeségében szerintem nyitó albumnak egy zenekartól jobbat nem kívánhatunk.  Azt azért sajnálom hogy az albumról ha szoktak is játszani, de nem túl sokszor. Az utóbbi két turnén (Chaos is Motion Tour, Black Clouds and Silver Linings Tour) nem játszottak semmit a WDADU-ról. Előtte természetesen volt a XX. Anniversary Octavarium Tour-on az Aftrelife, ha jól tudom Fortune in Lies is. A Killing Handet tudtommal a World Turbulence 2002 turnén játszották utoljára (Kivétel a 2004-es Reunite DVD.) Szal sztem többet érdemelne, de a fiúk tudják. Én egy Ytse Jam-et is szívesen elhallgattam volna idén a Sportarénában.

Kezdő, új Dream Theater rajongóknak, azt ajánlom, ne ezzel az albummal kezdjenek, mert nem érdemes, nem fogják megérteni és értékelni, csak elfordulnának a zenekartól szvsz, és akkor sok más, ezen kívül értékes DT zenét nem ismernének meg. Ha viszont már egy I&W-t, Awake-t, Fallingot, Scenest ismernek, bátra lehet próbálkozni ezzel az albummal. Megfogják érteni.

Nem akartam pontozást, mert sztem felesleges így nem is pontozom.

A tracklist és a kép forrása: Wikipedia

Na nem mintha hű de sokan olvasnák a blogomat, de azért úgy döntöttem, több mint egy év “nem írás” után ismét fogok irgatni ezt-azt a blogra. Leginkább a kedvenc albumjairól (Dream Theater, LGT, Pain of Salvation) szeretnék majd amolyan szubjektív vélemény szerűt írogatni. Miéer is szeretem, miről szól, mi nem tetszik benne stb…

Személyes dologról leginkább a következő ok miatt nem szeretnék írni: nem akarok megbántani senkit. Mármint az ember általában személyes dologról akkor ír, ha a barátaival, családtagjaival összezörren, vagy ilyesmi, vagy vmit gáznak talál benne, azt pedig semmi képpen nem szeretném, hogy valamelyik barátomat is megbántanám.

Az elmúlt egy évben nem csak nem írtam, de egy gyönyörű barátnőt, egy nagybetűs SZERELMET találtam meg, erről csupán ennyit szeretnék írni, a többi tabu, és nem is szeretnék ezen blogban a magánéletemről írni, mert szvsz senki semmi köze hozzá.

Egyenlőre ennyit. Minden bizonnyal a közeljövőben 3-4 albumról szeretnék leírást írni, mégpedig:

• LGT – Loksi (1980)
• LGT – Mindenki (1978)
• Dream Theater – Train of Thought (2003)
• Dream Theater – Black CLouds and Silver Linings (2009)
• Dream Theater – Awake (1994)

Igazából a Dream albumokból mindegyiken végig szeretnék menni, (külön a stúdió, külön az élő felvételeken), így lehet mégsem a kedvencekkel kezdek majd, hanem az első, When Dream and Day Unite albummal.

Péntek: egy programra mentem be, meghallgatni a Váci Ifjúsági Fúvószenekart. Kb 50-60-an voltak, szal elég sokan, és valóvan elég fiatalok, max 20-23 év körül lehetett a legidősebb, míg nálunk, a DKFE-ben, ugye játszik 63 éves tubás is. Nálunk majdnem a 20-23 én a minimum, kis túlzással. Na mind1, Azért is mentem meghallgatni őket, mert két osztálytársam, és két unokaöcsém játszik benne, igazi a rokonok nyaraltak így ők nem voltak jelen. Nekem tetszett amit csináltak(nem így egyeseknek…), bár az egyik trombita solo illetve a harsona solo lehetett volna jobb, főleg ha mindkét személy kb 4-ed annyit mozog közben. Nem azt mondom nem kell élvezni a zenét, de sztem a látványnak nem szabad a minőség rovására menni.  Kevesebb mozgással is átlehet élni a zenét, és mellé fele annyi kandeszt fog fújni az ember. Sebaj, majd belejönnek.  Amúgy, jellemzően, mint Maroson is, vagy akárhol, ahol ilyen nyilvános koncert, vagy zenés megnyilvánulás van(legyen az Tóth Vera, Demjén Rózsi, vagy egy fúvósbanda), megjelenik egy a Majkó barátom által ,,baseball sapkások”-nak nevezett csoportba tartozó személy(Értsd: helyi alkesz, esetleg homeless). Természetesen itt is megjelent, és olyan táncot nyomott, hogy Balázzsal csak lestünk. Végülis nem nyomta rosszul télleg, meg annyira gáz sem volt, de érdekes, mindig van egy ilyen ember a környéken. Este aztán kimentünk egy páran a mi zenekarunkból Törökmezőre, az erdőbe, az egyik zenésztársunk házába, inni lényegében. Én mindössze 3 sört és nem sok ciberét ittam, és mégis kikészített szombat reggelre… Az éjszaka folyamán voltak történések is, de ezt most nem részletezném.

Szombat: reggel hazaértem fél8-ra, elég készen. Lefeküdtem aludni kemény 2 órát, majd 10 órakor irány temetőbe füvet nyírni… Juhé. Mind1, valahogy megvolt. Ebéd, aztán benéztem a 3-as vonattal, mert Istuék játszottak a Crosstow BLues Band-el. Na már most, annyira nem tudok magyarul fonetikusan leírni angol szavakat, de nagyjbáól valahogy a “crosstown” szót így kell kiejteni: krossztáun, vagy hogy, de mind1, aki tud angolul tudja. Ehhez képest a konferáló csaj frankó “krossztónt” mondott. Áááááááááááááááá. Kapartam a falat. Mondom basszus, ha már kiáll konferálni, legalább kérdezze már meg a zenekart, ha nem tudja, hogy hogy kell a nevüket kiejteni. Majnik Laci, a zenekar énekes-gitárosa jópárszorr célzott is egyébként a hibára, vicces, ironikus formában. Jogosan. Utána Istuval söröztünk, meg nézelődtünk. Molnár Dixieland nem volt rossz a Főtéren. Aztán lementünk a Somlóra 9 órára. Hát szegény Somló tomi alaposan be volt tolva. Legalábbis nekünk úgy tűnt. pl az egyik szám végén fújt egy kandeszt szaxival, és amint véget lett, belenyögött annyit a mikrofonba, hogy ,,szar a szaxofonom…” .  Rengeteg LGT számot is játszott(pl.: Embertelen Dallal kezdett, aztán volt még Ringasd el magad, Álomarcó lány, Boogie a zongorán, ezeket én amúgy NAGYON nem bántam, sőt, NAGYOn örültem neki, hiszen egyik kedvencem az LGT). A Ringasd el magadban persze ment az énekeltetés: Somló nyomtA: ,,most a lányok”. Ment egy darabig. Aztán benyögte: ,,most az özvegyek”. Na ekkor azért láthatóan megfagyott egy kicsit a hangulat a nézőtéren és a színpadon is. Síri csönd, majd a zenekarának, a Zsűrinek az énekes csváója ennyit mondott: ,,Na Tomi mondj már valamit.” Erre Somló makogott valamit… Sztem kicsit gáz volt így. Ezután még meghallgattam valami nemzeti rockot játszó bandát, majd léptem le haza, elég is volt szombatra.

Egyébkétn Istuval még láttunk egy érdekességet: nagy fabódbé, kürtőkalács illat. Az oldalára, szépen egy fatáblára ráfaragva: “Székelyfood“.  Néztünk, hogy mi is van akkor??? Nekem a kettő valahogy nem jön össze. A székelyeknél nem hinném, hogy annyira elterjedt a “food” szó használata. Akkor hol is a magyarásgunk???

Itt van tehát a kép is róla. Telefonnal csináltam, meg oldalról, annyira nem akartam feltűnő lenni. Érdekes nem?

Vasárnap: délelőtt kijöttek mamáék meg Kereszt, mert Papának vasárnap volt a 75. szülinapja, anyu csinált ebédet. Ment a szokásos politika,  meg minden, én már megszoktam. Mamáékat hazavittük anyuval, én meg mentem utána vigadni. Megnéztük Majkóval a B’Rocky Balboca nevezetű formációt, Eric Claptont, meg Bikini, meg ilyesmi nótákat nyomtak, elment. Sörözés mellé jó volt. összefutottunk Misivel, azaz Szlobodnik tanár úrral, kérdezte mi a helyzet a felvételivel, mondtam, hogy felvettek az ELTE-BTK informatikus-könyvtáros szakra. (Ja télleg ha itt tartunk, lentebb majd írok a júli 24-ről is.) Gratulált meg hasonlók. Remélhetőleg valamikor elugrunk vele sörözni. Már várom. Aztán meghallgattam a Jamie Winchestert Dórival, Katával, Majkóval, Gerivel. A fülem frankón kapott, most, több 24 óra utána if já még a jobb fülem és sípol, hát remélem azért majd elmúlik. Utána még felmentem Főtérre meglesni Istuékkal Tóth Verát, sztem  nem volt nagy szám… Amúgy se csípem. Aztán megint vissza a Dunapartra, Tűzijáték, fél 1-es vonattal haza.

Összefoglalva: nem volt rossz a vigalom, Istuval elvoltunk szombaton, Geriékkel meg vasárnap, de valahogy tavaly sokkal jobb volt. Minden szempontból, még annak ellenére is hogy esett az eső.  Ja és az is rossz volt, hogy se a Hli, se a Miki nem volt bent. :-S

Vissza térve a felvételihez: Balázs, Zoli, Bandi és én bementünk a Millenáris pontot figyelni. Két sörrel nyitottunk, mad flangáltunk, majd még egy sör, végül jöttek a pontök 8kor, miután Hiller Pista bátyánk elindította egy enterrel őket. Zoliék pontjai mind kijöttek elsőre, nekem sajnos nem. De anyut felhívtam, illetve Zoliék megnézték kint a neten. Alig akartam elhinni: 321. Én számoltam 390-el a tavalyihoz viszonítva, viszont nekem volt 411, tehát nem volt gond. Után bementünk a Mammutba, vettünk frankón Cinzano pezsgőt, meg oroszt pezsgőt, még ott a Szána téren összebandáztunk sorstársakkal, ittunk velük. Elfogyott a pezsőg gyerünk villamosra. Hát, majdnem lekéstük a vonatot. 21:37-kor jöttünk rá a Nyugatiban, hogy ez a vonat 21:40-kor megy… Hoppá.
Amúgy egész nap, valahogy vonzottuk a csöveseket. Balázzsal vártuk Zolit a Nyugatiban, akkor odajött hozzánk egy manusz: ,,Én most őszinte leszek. Hajléktalan vagyok, és alkesz. Kéne pár forint piára.” Megmondom őszintén, lehet hogy egy szemét tapló vagyok, de nem adtam. Nem is azért mert alkesz, meg homeless szerencsétlen ember, meg még ráadásul őszinte is volt. De valahogy úgy vagyok vele, hogy banyeg, akkor ezzel az erővel hány embernek oszthatnék pénzt??? Aztán odafele a Millenárisra felszállt egy másik hajléktalan a villamosra, ő is kért, nem adtunk. Majd visszafelé, a Széna téren este mikor vártuk a villamost, megint odajött egy. : ,,Szevasztok srácok, egy pár forintotok lenne? ” Zoliék 3-am adtak, én megint nem, mondjuk télleg nem volt apróm.Adtunk neki még két szem pogácsát, nagyon megköszönte, majd tovább ment.  Érdekes dolgok ezek…

Hát most jó hosszúra nyúlt a hsz. Nem baj, majd jelentkezem megint!

]]> http://ukjoci.wordpress.com/2008/07/28/krosszton-szekelyfood-szr-a-szaxofonom/feed/ 0 ukjoci http://ukjoci.wordpress.com/2008/07/22/nothing-special/ http://ukjoci.wordpress.com/2008/07/22/nothing-special/#comments Tue, 22 Jul 2008 17:17:39 +0000 ukjoci http://ukjoci.wordpress.com/?p=14 ]]> Valóban. Semmi különös nem történt az elmúlt 20, azaz HÚSZ napban, ezért nem is írtam 20 napj a blogba. A napjaim egyformán néztek ki: felkeltem, reggeli, délelőtt kis gépezés, zenehallgatás, délután ugyanez, vacsora után meg bicajozás. Kb. Mondjuk azért apuval az elmúlt egy hete munkával töltöttük, ilyen oldalfal-tető félét csináltunk a kamrához, semmi kedvem nem volt hozzá, rádaásul sztem tök fölösleges az egész, elcsesztünk vele 25e Ft-ot, amiből már egy táskát, új hátizsákot kétszer megvettem volna. Mind1, ez van.
Amúgy télleg nem történt semmi, ellenben a hétvégén fog .   Ugye csütörtökön, azaz holnapután, kiderül, elég -e a 411 pont az ELTE-re.  Megyünk be a Millenrásira lesni, felvettek -e. péntek délután megyünk a váci ifif fúvósokat meghallgatni Vácra, a Világi Vigalomba. Aztűán meg lehet Törökmezőre megyünk zenekarosokkal, szal érdekes lesz a hétvége.

Majd írok, mik történtek.

Péntekig voltunk lent, ekkor én már délelőtt hazajöttem(többiek maradtak délutánig) mert ugye délután menetelés a zenekarral Szobon… 9.56-kor föl a vonatra Zamárdi-felsőn. A vonatról majdnem sikerült lemaradnom, mivel két peron van, DE! Ugye a balaton mellett végig egyávgányú vonal van. Én meg azt hittem, hogy a vonat kimegy a kitérőbe jobb oldalra, oda érekzik majd Kanizsa felől. Aha… Meg a nagy izét. Mikor bemondta, hogy gyorsvonat érkezik az I. vágányra(én meg a második mellett álltam) sprint át a másik peronra (én a II. vágány melletti peronnak az elején álltam…) a 20 kilos táskával. Fasza. Mind1, elértem. Utána a kedves kalauzhölgy, aki ráadásul már nem is volt szolgálatban elakarta magyarázni nekem, hogy ahova szálltam az első osztály. Mondom tudom, azért szálltam ide, van MÁV-os arcképes igazolványom(lévén apu átvevő, és ezeket a balaton mellett közelekedő német kocsikat is ő vette át, tehát láttam már ilyet…). Azt mondja, de első osztályú? Mondom persze, mégis miért szálltam volna oda??? Á, utálom mikor tiszta hülyének nézik az embert. Elindultunk, reggel nem sikerült bemennem a boltba újságot meg elemet venni, ami nagy hiba volt. A telefonomat meg éjszaka elfelejtettem feltölteni. Na ez a három összejött. Az MP3 lejátszóm és a telefonom is lemerült Székesfehérvár előtt még bőven. Mondom, nem baj, van nálam otthornól egy csomag Energizer elem, majd az megy. A 4 közül egy sem működött, holott az uatzás előtt 2 nappal vettem… egy ideig úgy voltam vele, hogy oké, ezt megszívtam, majd bámulom még 1,5 órán keresztül a szép  Fejér megyei tájat(eddigre a Balatont elhagytuk), mikor csak motoszkált bennem, hogy annyiszor viszek magammal tartalék elemet, hátha akd egy a táskámban is. Addig kotortam, míg valahonnan a táska mélyéről sikerült egy teljesen fullos Duracellt találni. Halleluja! Megmenenkültem. hazaértem fél2-re, úgyhogy a Nyugtaiban loholva értem el a zónázót, ráadásul már csak a peronon volt helyem, így jobb híján leültem a táskára.  hazaértem fél 2-re, fél 4kor már a Szobra tartó vonaton ültem. Este megjött a lengyel zenekar, sikerült kb fél 1kor ágyba kerülnöm, úgyhogy előtte éjszaka aludtam 5 órát, és tudtam, most sem fogok sokkal többet, hiszen 6kor kelhettem szombaton is, mivel pakolni kellett Nagymaroson a színpadot a délutáni fúvósfesztiválra. Ez megvolt. 10-kor kocsival tűz föl megint Szobra fújni. Ott megint közös ebld a lengyelekkel, majd tűz le Marosra, rövid pihenő, majd közös próba a lengyelekkel és a mogyorósbányai fúvósokkal. Ekkor a pihenőben sikerült elhagynom józanul a pendriveomat, mondhatom nagyon örülök neki… Mind1. Lement a fúvósfeszt, aztán meg buli hajnalig, 4kor értem haza. 9kor felkeltem reggelizni, majd alvás délig, 3kor meg megint Marosra, mert Visegrádra mentünk fújni. 16:00-as komppal át, fújás, kaja, stb, lengyelek búcsúztatűsa, majd tűz haza EB döntőt nézni. Úgy voltam vele, legyen 90 perces csak, mert ha még hosszabbítás meg 11-sek lesznek, elalszok, olyan fáradt voltam. Szegény németek kikaptak, de végülis teljes mértékig megérdemelték a spanyolok, így úgy vagyok vele, hogy annyira nem fájdalmas a vereség.

A fúvósfeszthetz visszatérve, a mogyorósi banda nagyon állat, nagyon jófejek, nem mellesleg szép csajok vannak és mint kideülr tudnak ők is fasza nótákat…

“Bunda, bunda… P*na megy az úton b@szd oldalba, széna, szalma köpönyeg, nyálazd be a tökömet…” És még akkor nem is mondtam hozzá a verszakait… Mert hogy ez csak a refrén. A ,,bunda” folyamtosan megy alatta, a női nemszevres részt pedig ráénekli, hihetetlen…

Most a héten próbálom valahogy kipihenni ezt az egész érettségi-Balaton-Fúvóstali dolgot, úgy néz ki sikerül.

Ja és érettségi. El is felejettem. Azóta nem írtam ide, mióta kikaptuk a bizonyítványt. Na igen. KITŰNŐ!!!

íme a százalékok:

• magyar 86%
• matek 87%
• töri 93%
• német 94%
• info 97%

Ennek örömére azért megittunk a fúvóstali után egy pár kör Jägert…

Addig is itt van Schweinsteiger gyönyörű gólja, amelyhez Podolski asszisztált:

Itt pedig Kloséjé, sajnos a minőség nem a legjobb:

Két ok miatt kezdetm ezzel a mondattal a bejegyzésem. Egyrészt: remélem, hogy ma a ZDF vagy ARD(nem tudom melyik német közszolg. adó adja) kommentátora is így örülthet annak, hogy a Nationalelf kiverte a portugálokat a legjobb 8 közül, és bejutott az elődöntőbe.

A másik pedig nem más, mint, hogy LEÉRETTSÉGIZTEM!!! IGEN! Ma megtörtént a nagy nap, mondhatni. Nagyon szerencsés kezem van, iszonyat jó tételeket húztam.

• Irodalom: Déry Tibor: Szerelem novella
• Nyelvtan: szóképzés, szóösszetétel
• Történelem: a barokk Vác.
• Informatika: Könyvtárhasználat
• Német: Mein Freunde (az én barátaim)

Hát mondanom sem kell, ezek iszonyat jó, könnyű tételek. Vili barátom szerint megérdemelten kaptam könnyűt, elmondása szerint ,,ennyi már járt nekem”, merthogy lelkiismeretesen készültem és sokat tanultam. Hát igen, valahogy én is így vagyok vele. Basszus tanulhatom 4 hetet azért, hogy kb. 4×5 percben előadjam a tudásom, akkor már jár ennyi nekem, én is így érzem. Meg a 10-es kisérettségi után, amikor a ***** Berzsenyi tételt húztam, meg Balassit… no comment.

Azért lőttem bakikat, pl. töriben azt mondtam, hogy Szent Mária… na igen, aki a töritanárom szerint mellesleg Szűz is. Sebaj, ennyi kell.  De innentől kezdve nyár. Ennek nagyon örülök, pihenés végre, nem kell izgulni és tanulni, nagyon jó érzés. Holnap még bemegyek azért izgulni a többiekért is, mint egy együttérzés képpen, itthon úgyis csak unnám a banánt.

Megyek meccset nézni. Hajrá németek!!!

Aztán asszem elmegyek a Sutiba és legurítok két kurgli Hejnekemet(vagy ami lesz…).

Pénteken bemegyünk röhögni a többiekken… Na jó, inkább empátiából, mint egy együttérzésünk jeléül bíztatni őket, hogy bizony mi tegnap simán nyomtuk. (Bárcsak lennénk már ott….)

Szombat bankett, utána többiek itt alszanak, hát, remélem nem hányják össze tesóm kéróját, nem lenne jó újrakárpitoztatni a bútorokat meg meszelni a szobát. Bár náluk sztem ilyentől nem kell félni.

Hétvégén MotoGP meg F1 is… jesszus, lesz mit nézni. Meg még pakolni is kell. De univerzálisak vagyunk, megoldjuk.

Na röviden ennyi, holnap jelentkezem mi lett, megértem-e mint a barack, vagy nem…