Szerintem aki kicsit is ismeri a Dream Theater-t, tudja miért ezt a címet adtam a DT “elemző” sorozatomnak. (Aki mégsem tudná: a Six Degrees of Inner Turbulence a zenekar 6. , 2002-ben megjelent albuma. Emellett a zenekar az album címeit előkelő szerettel használja “kicsavarva” különböző turné, bootleg, és egyéb dolgok megnevezéséhez.)
Természetesen az első albummal, az 1989. március 6-án megjelent When Dream and Day Unite-al
When Dream and Day Unite
kezdem a sorozatot. Ez az album nekem eleinte, amikor megimsertem a Dream Theater, egész pontosan 2005. december 22-én, kicsit idegen volt számomra. Ennek egyik oka volt, hogy amikor Huli barátom megmutatta és odaadta a DT-t az albumok nagyrészét egy cd-n, ez és a 6DOIT nem fért rá. Így később is ismertem meg. Ezenkívül Huli úgy mutatta meg nekem a DT, hogy elbasszerozta a Stream of Consciousness-t, így nem hiába, hogy a mai napig az az egyik kedvenc számom a zenekartól. Az ismerkedés is nekem a Train of Thought-tal kezdődött (most szidhatnak az ős-DT-sek).
Aztán mikor megkaptam a WDADU-t, akkor sem vált rögtön a legjobb “pajtássá”. Valahogy idegen volt számomra. Igen, mivel a ToT-tal kezdtem, így az igazi prog-rock DT-t sem ismertem még meg (Images and Wors, Awake). De aztán vhogy eljött az a pont, amikor megkedveltem az albumot. Nem azt mondom, hogy a kedvenc Dream albumom, mert attól azért messze van, de a “szeretem” kategóriába tartozik. Sokan szidják Dominicit, de sztem hibátlan. Ehhez az az igazi, engem a 70-es, 80-as évek prog-metaljára-rockjára emlékeztető albumhoz, számokhoz szetm sokkal jobban illik a hangja, mint LaBrie-nek. Hogy ezt honann tudom? Meg kell hallgatni a When Dream and Day Reunite Offical Bootleget. Hát, nincs bajom LaBire-vel amúgy, de ezek egyértleműen Dominicinek fekszenek jobban (mármint, az 1989-es Dominicinek, mert ha vki meghallgatja a 2007-2008-ban Dominici által kiadott lemezeket, az O3 Trilogy Part II-III-st egy jóval mélyebb, de szintén élvezetes hangú Dominicit hall már.)
Az album dalai közül nekem a The Killing Hand, az Ytse Jam és az Afterlife kimondott kedvenc, de a többit is szerresük, mint már mondtam. Igazából mint minden zenekarnál (Lsd. LGT) ez az első album még amolyan kísérletező album, vagy ahogy az irodalomban íróknál-költőknél szokták mondani, “az út és hangkeresés korszaka”. Amit sajnálok, hogy erről albumról lemaradt az “Another Won” című szerzemény, na persze nem ebben a belinkelt formájában. Ha valaki tudja, hallgassa meg a Score-on, pompás szerzemény, ütősen szól nagyon, de sajnos a TeCsőn nem találtam azt a verziót. Egyik ismerősöm mondta, hogy banyeg 18-20 évesen ilyen számot írni… Na ja. Tudtak a srácok és sztem még tudnak is (mások nyilván nem osztják a véleményem). Szívem szerint még a To Live Forevert is ráraktam volna, bár alapvetően az ilyen lassabb-lightosabb zenéért nem rajongok, legyen szó akármilyen stílusról. Összeségében szerintem nyitó albumnak egy zenekartól jobbat nem kívánhatunk. Azt azért sajnálom hogy az albumról ha szoktak is játszani, de nem túl sokszor. Az utóbbi két turnén (Chaos is Motion Tour, Black Clouds and Silver Linings Tour) nem játszottak semmit a WDADU-ról. Előtte természetesen volt a XX. Anniversary Octavarium Tour-on az Aftrelife, ha jól tudom Fortune in Lies is. A Killing Handet tudtommal a World Turbulence 2002 turnén játszották utoljára (Kivétel a 2004-es Reunite DVD.) Szal sztem többet érdemelne, de a fiúk tudják. Én egy Ytse Jam-et is szívesen elhallgattam volna idén a Sportarénában.
Kezdő, új Dream Theater rajongóknak, azt ajánlom, ne ezzel az albummal kezdjenek, mert nem érdemes, nem fogják megérteni és értékelni, csak elfordulnának a zenekartól szvsz, és akkor sok más, ezen kívül értékes DT zenét nem ismernének meg. Ha viszont már egy I&W-t, Awake-t, Fallingot, Scenest ismernek, bátra lehet próbálkozni ezzel az albummal. Megfogják érteni.
Nem akartam pontozást, mert sztem felesleges így nem is pontozom.
A tracklist és a kép forrása: Wikipedia
| # | Title | Lyrics | Music | Length |
|---|---|---|---|---|
| 1. | “A Fortune in Lies“ | John Petrucci | Dream Theater | 5:12 |
| 2. | “Status Seeker“ | Charlie Dominici, Petrucci | Dream Theater | 4:15 |
| 3. | “The Ytse Jam“ | (instrumental) | Petrucci, John Myung, Kevin Moore, Mike Portnoy | 5:43 |
| 4. | “The Killing Hand“
|
Petrucci | Dream Theater | 8:40 |
| 5. | “Light Fuse and Get Away” | Moore | Dream Theater | 7:23 |
| 6. | “Afterlife” | Dominici | Dream Theater | 5:27 |
| 7. | “The Ones Who Help to Set the Sun” | Petrucci | Dream Theater | 8:04 |
| 8. | “Only a Matter of Time” | Moore | Dream Theater | 6:35 |
Címkék: 1989, Dream Theater, DT, WDADU
